A  népmozgalmak feltételei manapság

a  francia, az orosz, a magyar forradalomból

és  a  közelmúlt eseményeiből levont következtetések alapján

Mikor csináljunk forradalmat ?

( Lásd angolul alábbi címen / See English version under title )

Conditions for People’s Movements Today

Based on Conclusions Drawn from

the French, Russian and Hungarian Revolutions

When Should We Revolt?

Forradalom alatt értem mindenféle társadalmi réteg és gazdasági különbségen vagy nemzeti hovatartozáson alapuló kisebbség elégedetlensége által éltre keltett/ kirobbantott megmozdulást, felkelést, ami lehet puha,
csak az elégedetlenség megjelenítése a cél és lehet kemény, amikor a legerőszakosabb eszközök alkalmazásával a hatalom megszerzése a cél.
Számomra a forradalom és a népmozgalom azonos fogalmak, azonos ok miatt törnek ki és azonosak a céljaik.

1. Problémafelvetés

Szeretnék választ kapni arra, hogy a múltban milyen helyzetekben, milyen háttérrel, milyen feltételek fennállása esetén valósultak meg a társadalmi átalakulások, a sikeres népfelkelések,

a népmozgalmak, a forradalmi mozgalmak és, hogy mindezek mennyire érvényesek napjainkban, mennyire alkalmazhatók napjainkban.

Ezért tekintsünk át és hasonlítsunk össze 3 egymástól eltérő időben, eltérő térben életre kelt, kirobbant népmozgalmat, forradalmat, amelyek egészen más célokat tűztek ki, egészen más dolgok megvalósítása érdekében törtek ki, de mégis közös volt bennük az általános cél, hogy a társadalom valamilyen átalakítására törekedtek, az egész társadalom vagy a társadalom egy részének elégedetlensége révén alakultak ki, törtek ki.

Közös bennük az újratermelődés mechanizmusa, a kialakulás folyamata, amely újra és újra megismétlődik a társadalomban. Az érdekellentétek állandóan és egyfolytában ott voltak a történelem folyamán és ma is ott vannak a felszín alatt országok között, országokon belül népcsoportok és különböző helyzetben élő társadalmi rétegek között.

Ezek az érdekellentétek erőket generálnak a társadalomban, amelyek a társadalmi változások végre hajtására törekszenek.

2. A Francia Forradalom

1789

The French Revolution

Előzmények, történelmi háttér

Franciaország a forradalom előtti időszakban fejlett gazdasággal, nagyszámú parasztsággal,
28 milliós népességével Európa élvonalához tartozott. Egyik legvitálisabb, leggazdagabb és legerősebb ország volt abban az időben. Mindezek ellenére komoly gazdasági és politikai nehézségek alakultak ki az 1780-as évek végére.

XVI. Lajos, miniszterei, udvartartása és a francia nemesség nagyon népszerűtlenné vált. Ez az igazságtalan adóztatásból fakadt. A parasztságot és a burzsoázia soraiba felemelkedni igyekvőket túl nagy adóval sújtották, viszont a monarchia haszonélvezőinek, arisztokratáknak fényes, pazarló életvitelt biztosított. A kereskedők, a sikeres farmerek, az adórendszer által sújtott parasztság,
a fizetésből élők és az értelmiségiek szövetkeztek. Csökkent a monarchiába vetett hit, csökkent
a monarchia társadalmi támogatottsága.

1789-re kialakult az a kedvező történelmi helyzet, amely lehetővé tette a történelmi változásokat, megvoltak az átalakulás szükséges és elégséges feltételei.

Belpolitikai helyzet

Gazdasági ügyek és pénzügyek

Az eladósodás vitte Franciaországot a hosszantartó pénzügyi válságba.

A forradalom előestéjén Franciaország valójában bankcsődben volt, az államadósság 1 billióról
2 billió livre-re nőtt.

Mértéktelen luxuskiadásaival XVI. Lajos csak tovább növelte a sokkal költekezőbb elődje
XV. Lajos által felhalmozott államadósságot. Nagy pénzösszegeket emésztett fel a Britannia ellen folytatott Hétéves Háború (1756-1763) és az Amerikai Függetlenségi Háború támogatása.

XV. Lajosnak nem sikerült úrrá lenni a pénzügyi problémákon, mert képtelen volt kibékíteni
a szemben álló pártokat és egy következetes gazdaságpolitikát kidolgoztatni és bevezetni.
A monarchia politikai, gazdasági és pénzügyi mélypontra süllyedt, csökkent a monarchia társadalmi támogatottsága, kezdtek megerősödni a monarchiaellenes erők.

XVI. Lajos látván a problémákat, radikális pénzügyi reformok bevezetését tartotta szükségesnek, amelyeket miniszterei Turgot és Malesherbes dolgoztak ki.

A nemesség megakadályozta a reformok elfogadását a parlamentben. Meg akarták őrizni adómentességüket, ami sikerült is. A király elbocsátotta minisztereit és az új miniszter Jacques Necker,
az Amerikai Forradalom támogatója, tovább folytatta a nagy összegű nemzetközi kölcsönök felvételét ahelyett, hogy adóreformot vezetett volna be.

XVI. Lajos politikája is csődöt mondott.

1787-ben újra „próbálkozott” forradalmian új pénzügyi reformok bevezetésével, de a nemesség azokat ismét elvetette. Ez azt jelentette, hogy az abszolút monarchia működésképtelenné vált, amit a király maga is beismert. Britannia is nagy államadósságokba keveredett a háborúk során, de pénzügyi intézményei sokkal fejlettebbek voltak.

A francia adórendszer nem volt következes, az adóbeszedés gyakorlata is gyakran önkényes és igazságtalan volt. Az adók még jó termés esetén is terhesek voltak, de voltak olyan kegyetlen telek, amikor sokan éhen haltak, ugyanakkor a nemesség és az egyház adómentességet élvezett.

Az adóteher a parasztságot, a bérből-élőket, a munkásokat és az üzleti életben tevékenykedőket sújtotta. A kialakult kedvezőtlen gazdasági helyzetet tovább rontotta az 1780-as években bekövetkezett sorozatos rossz gabonatermés, ami élelmiszerhiányhoz vezetett. Ez a helyzet tovább erősítette a parasztság mozgolódását. A kenyér ára egyetlen év alatt, 1789-ben 67 %-kal nőtt. Zavargások kezdődtek, felszínre került a forradalmi érzület.

Egyre több ember költözött a városokba, hogy munkát találjanak, ami szerencsésen egybeesett
az ipari forradalom kibontakozásával. A városok tele voltak éhes, nincstelen, elégedetlenkedő emberekkel, ami ideális helyzet volt a forradalom kitörésére.

Társadalmi és politikai helyzet

A társadalomban először csak ellenérzések voltak a monarchia haszonélvezőivel,

a fényűző, pazarló arisztokráciával szemben, amit csak növelt az igazságtalan adóztatás. Csökkent a monarchia társadalmi támogatottsága

A régi államadósság okozta pénzügyi teher és a királyi udvar kicsapongásai a monarchiával szembeni elégedetlenséghez vezettek, amelyek először csak a monarchiával szembeni ellenérzésben nyilvánult meg, majd később elkezdődtek a mozgolódások.

A feltörekvő kereskedők és a sikeres farmerek, az adórendszer által megsértett parasztsággal,
a fizetésből élőkkel és értelmiségiekkel szövetkeztek.

Kenyérhiány miatt zavargások kezdődtek 1789 - ben. Ekkor már a forradalmi érzület is felszínre került. Egyre több munka nélkül maradt ember költözött a városokba, hogy munkát találjanak. A városok tele voltak éhes, nincstelen, elégedetlenkedő emberekkel, ami ideális helyzet volt a forradalom kitörésére. A forradalom előre haladtával fokozatosan kicsúszott a hatalom a monarchia és a születési előjogokkal rendelkező nemesség kezéből, a hatalom, fokozatosan átkerült a képviseleti, politikai testületek, törvényesen választott közgyűlések/szervezetek kezébe. A kialakult válság kiterjedt a gazdasági, a szociális és a politikai területre.

Kitört a forradalom.

A külpolitikai helyzet

A külpolitikai feltételek: kedvezően alakultak.

Nem voltak háborúk, külső ellenségeskedések, külpolitikai feszültségek.

Nem voltak külső szövetségesei XVI. Lajosnak, akik segítségére siettek volna.

2. Az orosz forradalom

1917

The Russian socialist revolution

Előzmények, történelmi háttér

A cári Oroszország Európa legelmaradottabb országa volt, az ott élő népek társadalmi helyzete mélyen
az európai szint alatt volt, az emberek legnagyobb része nyomorban élt. A cári egyeduralmi rendszer
még a polgárságból és a nemességből is elégedetlenséget, kritikát váltott ki.
Az orosz–japán háború után jelentős gazdasági visszaesés következett be, majd 1905-ben kitört a forradalom. Az értelmiség és a polgárság nagyobb szabadságokat követelt. A cár társadalmi támogatottsága, tekintélye jelentős mértékben csökkent, és csak engedmények (októberi manifesztum) révén tudta megakadályozni a rendszer összeomlását. Létrejött a Duma, az első orosz népképviselet, amely az orosz parlamentarizmus kezdete. Az egyre szélesebb tömegekhez eljutó sajtó révén nagy propagandisztikus hatást gyakorolt a népre. Ez egyre erősebb hatással volt a kormány tevékenységére, mert a liberális képviselők szalonképessé tették az alapvető szembenállást az állammal. Ezt az ellentétet a cár reakciós politikája és a politikai struktúra modernizálásának elvetése még nagyobb mértékben kiélezte. Eközben Oroszországban egyre gyengült az egyeduralmi rendszer, és egyre instabilabbá vált a kormány, folyamatosan nőtt a lakosság ellenérzése a cári rendszerrel, a kormánnyal szemben. 1915-ben tovább nőtt az elégedetlenség a parlamentben is, és feszültség keletkezett a dumában. Ekkor a cár feloszlatta
és a képviselők egy része a rendőri üldözés áldozatává vált. A következő években tüntetésekre és sztrájkokra került sor az egész cári birodalomban amelyeken 1916 végéig a cári rendőrség úrrá tudott
lenni egészen az 1917-es februári forradalomig.
1917-re kialakult a kedvező történelmi helyzet, megvoltak a társadalmi átalakuláshoz szükséges gazdasági és társadalmi feltételek és ezt az orosz társadalom felismerte.

Belpolitikai helyzet

Gazdasági ügyek és pénzügyek

A háborúba belefáradt országban visszaesett a gazdaság, megnőtt az államháztartás hiánya, bankcsőd fenyegetett, csökkent a termelés, a fizetések és az életszínvonal.

1. A bruttó ipari termelés 1917-ben az 1916.évi termelés 64 %-ra csökkent.

2. Megnőtt a munkanélküliség. Sok helyen leállt a termelés, a vállalatok

50 %-a bezárt, ami tömeges munkanélküliséghez vezetett.

3. Romlottak a megélhetési feltételek, csökkentek a fizetések, nővekedtek az áraka háborús kiadások miatt. Megnövekedtek a megélhetési kiadások miközben a munkások
real bére az 1913.évi szint 50 %-ra csökkent.

4. Nőtt az államadósság, az államháztartás hiánya.

Az orosz államadósság 1917. októberében elérte az 50 billió rubelt , elsősorban

a háborús kiadások miatt. Ebből több, mint 11 billió rubel külföldi adósság volt.

Az országot bankcsőd fenyegette.

5. Egyre nőtt a társadalom elégedetlensége, amely kifejezésre jutott szóban, tiltakozásban, majd erőszakos fellépés formájában, amely később fokozatosan szervezett formát öltött.

Társadalmi, politikai helyzet

II.Miklós cárt, aki a hadsereg főparancsnoka volt, tették felelőssé a háborús katonai sikertelenségekért, ezért lemondásra kényszerült 1917. március 13-án, 2 nappal később lemondott a trónról is. 1917. március 15-én megalakult az Ideiglenes Kormány.

1917. szeptemberében és októberében sztrájkoltak a pétervári és moszkvai munkások, a Donbas bányászai, az urali vasmunkások, a bakui olajmunkások, a vasutasok, és még sokan mások. Több, mint 1 millió munkás vett részt a sztrájkokban. Sok gyárban átvették a termelés és az elosztás feletti irányítást.

Vlagyimir Lenin, a bolsevikok vezetője, aki Svájcban volt száműzetésben, azt akarta elérni, hogy Oroszországban az imperialista háború polgár háborúba menjen át, és, hogy a szövetséges csapatok forduljanak a tisztekkel szembe és robbantsák ki a szocialista forradalmat országaikban, ahogy ezt sajnos sikerült Magyarországon megtenni.

A pétervári, moszkvai és más városok helyőrségei, az északi és a nyugati frontok továbbá a Balti Flotta 1917. szeptemberében kinyilvánították, hogy nem ismerik el az Ideiglenes Kormányt és nem hajtják végre utasításait. A szervezett elégedetlenkedő munkások élére szervezett vezérkar állt. A pétervári munkások és katonák a bolsevekikek vezetésével a háború befejezését és a hatalom átadását követelték. Az kormány ellehetetlenült. Kicsúszott a kezéből a hatalom, erőtlen fellépése megpecsételte sorsát. Nem volt képes kormányozni.

Az ország különböző településein működő helyi szovjetek követelték, hogy a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottsága vegye át a hatalmat. Október 23-án a Bolsevik Központi Bizottság 10:2 arányban
a fegyveres felkelés mellett döntött. Kitört a fegyveres harc az államhatalom megszerzéséért.
1917. október 25-én a Vörös Gárda elfoglalta a Téli Palotát és letartóztatta az Ideiglenes Kormány tagjait. Győzött a forradalom.

A várokozásoknak megfelelően, Svájcból, száműzetésből hazatérve, Vlagyimir Lenin, az új orosz
kormány vezetője elérte a háború beszüntetését és azonnal békét kötött a Központi Hatalmakkal.

A külpolitikai helyzet

Külpolitikai helyzet: kedvező volt a forradalom számára,

- Nem voltak külső szövetségesei II.Miklós cárnak, akik segítségére siettek volna.

- A Központi Hatalmak támogatták a forradalmat, mert azt remélték, hogy a belső
polgárháború, a szocialista forradalom legyengíti az orosz háborús jelenlétet.

Ez így is volt, de a világ hosszú távon drágán fizetett érte.

3. A magyar forradalom

1956

The Hungarian Revolution

Előzmények, történelmi háttér

1945 után felszámolták Magyarország viszonylag fejlett kapitalista gazdaságát, az ország ismét gazdasági mélypontra süllyedt úgy, mint az I. Világháború után. Elvették az emberek
legközvetlenebb szellemi és anyagi javait. Megölték a demokráciát. Diktatórikus kormányzást vezettek be.

Belpolitikai helyzet

Gazdasági ügyek és pénzügyek területén

A jóvátétel, a beszolgáltatás, az újjáépítés terhe legsúlyosabban a parasztságot érintette, mert
amit megtermelt, azt elvették tőle, még a padlást is lesöpörték, „beszolgáltatás”, háborús jóvátétel címén. A parasztság nyomorultul élt.

A városi munkásságot könnyebben el tudták varázsolni, nem érezte közvetlenül a zabrálást, mert az általa előállított terméket az elvtársak rakták a beszolgáltatási kosárba készségesen és amint megvolt
a rakomány, azonnal útnak indították széles nyomtávon Szovjetunióba.

Az erőltetett iparosítás nagyon munkaerő-igényes volt a gépesítés és a munkaerő alacsony
szintje miatt. Hamarosan jött a kiábrándulás, megelégelte a munkásság is a kegyetlen körülményeket,
a sztahanivistáskodást, az alacsony béreket.

A polgárságtól elvették vagyonát, egyik napról a másikra nincstelenné vált.

Megelégelték még a jobb érzésű, bebolondított kommunisták is. Közülük került ki számos vezető,
a forradalmi kormány több tagja. A háborús jóvátétel és a háború utáni újjáépítés rövid idő alatt
túlterhelte az alacsony szervezettségű szocialista gazdaságot. A népgazdaságra a gyenge teljesítmény, az államháztartás káosza, pénzügyi rendszer defektje volt a jellemző.

Társadalmi, politikai helyzet

Agymosás ,továbbképzés, akinél nem ment szépszerivel, azt vitték munkatáborba, ahol munka mellett beléjük verték az eszmét. A kormányzat erőtlen, gyenge, társadalmi támogatottsága alacsony volt, csak szovjet katonai segítséggel, diktatórikus eszközökkel tudott hatalmon maradni. A politikai pártok beolvasztása, erőszakos eszközök alkalmazása további ellenérzést, passzív belső ellenállást váltott ki a társadalom többségéből. Kialakult egy visszafogott forradalmi érzület a népben. Elindult a belső, felszín alatti szerveződés, kialakult egy erőcentrum, amely hivatott volt kifejezni a társadalmi változás iránti igényt és kierőszakolni a társadalmi változást, amikor az nem ment békés eszközökkel.

1956. októberre kialakultak a forradalom gazdasági, politikai és társadalmi feltételei.

A társadalom elégedetlen volt a politikai helyzettel és a gazdasági feltételekkel, nem akart a régi módon élni, meg akart szabadulni kötelékeitől, az új kizsákmányolóktól.

A kormányzat gyengeségét bizonyítja, hogy a forradalom első napjaiban, „pillanatok alatt” összeomlott az erőszakrendszer, a rendőrség, a katonaság, stb.

A külpolitikai helyzet

Külpolitikai feltételek: nem teljesültek

1. Ellenséges szovjet katonai túlerő jelenléte

A bevonuló szovjet tankok megtörték a forradalmárok ellenállását, ami nélkül soha nem tudott volna a forradalom által megdöntött kommunista rendszer Magyarországon visszatérni az 1956 utáni évtizedekre.

2. Nemzetközi segítség elmaradása

A nyugati nagyhatalmak alattomosan állandóan szították, loholták a szocialista blokk szerencsétlen népeit a Szovjetunió ellen, de amikor arra került a sor, hogy melléjük álljanak, segítsenek nekik, akkor elegánsan félreálltak. Eisenhauer is csak azt üzente 1956-ban, hogy imádkozik a magyarokért, de nem hallgatta meg az Isten, mert Ő is bűnösnek találta őt.

4. További példák a közelmúltból

1. Csehszlovákia felbomlása, Szovjetunió népeinek kiválása és a független államok létrejötte,

a legideálisabb, legkedvezőbb történelmi helyzetben történt, amikor a külső és belső feltételek egyszerre és együtt teljesültek.

Montenegro kivárta a kedvező történelmi helyzet bekövetkezését, amikor békésen, népszavazással vált külön Szerbiától. Néhány évvel korábban ez lehetetlen lett volna.

Belgium politikai helyzete hasonló, de a két nép úgy „szereti” egymást, mint a civakodó barátok,

akik egyenrangúak.

2. Román forradalom, könnyedén győzött, mert alacsony volt a rendszer belső támogatottsága, erőtlen volt a gazdasági és a pénzügyi rendszer és minden látszat ellenére gyenge volt a kormányzat. Megszűnt minden külpolitikai támogatottsága.

Kedvezőek voltak a külpolitikai feltételek is a Ceausescu-rendszer megdöntéséhez.

3. Koszovó különválása nehezebben ment, mert a többségi nemzet, a szerbek mindent megtettek

a kisebbségben élő albánok leválásának megakadályozására, jóllehet Koszovón belül a kormány társadalmi támogatottsága alacsony, sőt ellenséges volt. Szerbia gazdaságilag legyengült, belefáradt a háborúskodásba.

Koszovó különválásához szükséges belpolitikai feltételek teljesültek.

Európa és Amerika jogosan megorrolt a szerbekre a háborús kegyetlenkedéseik miatt.

Szerbellenes hangulat alakult ki.

Ez a helyzet kedvező külpolitikai feltételeket teremtett Koszovó számára, melyek nélkül csak nagy véráldozat árán vagy egyáltalán nem sikerült volna a különválás.

( lásd Magyarország esete, 1956 és a mai európai kisnépek )

Koszovóban két területen folyt a harc:

a. Koszovoban a minority albán nép harcolt Szerbia, a majory nép államhatalma ellen.

A minority albánok egységesek voltak, erőik jól össze lettek fogva.

b. A majority szerb nép nagy hibákat követett el háborús kegyetlenkedéseivel és ez által kegyvesztetté
vált, ellenszenvessé vált az európai nagyhatalmak, a világ szemében, amit a minority albán népnek
sikerült diplomáciai és politikai eszközökkel jól kihasználni.( lásd részben Románia esete is )
Ügyes propagandával, diplomáciai és egyéb kapcsolatok kialakításával át lehetett nyúlni
a majory nép feje felett.

4. Krím félsziget elszakadásának esete

A különválásához szükséges

belpolitikai feltételek kedvezőek voltak:

- legyengült ukrán állam, erőtlen gazdasági, pénzügyi rendszer,

- a rendszer korábbi gyenge orosz kisebbség általi támogatottsága átment nyílt rendszerellenességbe

külpolitikai feltételek kedvezőek voltak:

- Oroszország kedvező geopolitikai helyzete és határozott politikai és fizikai támogatása

- Európa és USA bizonytalankodása, gyenge fellépése

Itt nagyon eltérően jelenik meg a nemzetek önrendelkezési jogának értelmezése.

5. Kelet-Ukrajna többségében oroszok lakta területein hasonlóak a különváláshoz szükséges feltételek, mint a Krím félsziget esetében

belpolitikai feltételek kedvezőek voltak:

- legyengült ukrán állam, erőtlen gazdasági, pénzügyi rendszer,

- a rendszer korábbi gyenge orosz kisebbség általi támogatottsága átment nyílt rendszerellenességbe

külpolitikai feltételek kedvezőek voltak:

- Oroszország kedvező geopolitikai helyzete és határozott politikai és fizikai támogatása

- Európa és USA bizonytalankodása, gyenge fellépése

A kialakult politikai vihar oka, hogy az ellentétes érdekű felek másként értelmezik a népek/nemzetek önrendelkezéshez való jogát, kettős mércét alkalmaznak.

Az oroszok egyszerű számszerű többségre ( mint az I. Világháború utáni békekötések) alapítják a nemzeti önrendelkezés jogát, USA és EU, pedig mindenféle alkotmányos, szofisztikusan alkalmazott jogrendszerből vezeti le.

Bármennyire is fáj, de Putyin a nyugati hatalmak által korábban megalkotott és alkalmazott
nemzeti önrendelkezési jogra hivatkozik, ami ma a nyugati hatalmak érdekeinek már nem felel
meg, másrészt Putyin nagyon ügyes az erő fitogtatásában és a geopolitikai adottságok neki kedveznek.

5. A különválás megakadályozásának módszerei, eszközei

1. A többségi nép államhatalma számos hamis, szofisztikus eszközt, módszert talál ki folyamatosan a kisebbségek mozgalmainak, önállósulásának megakadályozására:

Néhány közülük:

1.Megakadályozás az alkotmányra és az agyafúrt törvényekre hivatkozással,

A törvények szofisztikus alkalmazása, szőrszálhasogatás,

Rafinált, hamis érvelések, elméletek gyártása,

Politikai, ideológiai zűrzavart keltése,

Manipulálás és megosztás politikájának alkalmazása,

( pl. az ország alkotmányára, jogrendszerére hivatkoznak, ami nem teszi lehetővé a különválást,

a függetlenség megadását pl. Spanyolország )

( pl. Erdélyben RMDSZ és MPP szembeállítása sovány engedmények, ígérgetések által)

A legitimáció megakadályozása, vita generálása

Legitimáció eltérő, számukra kedvező értelmezése.

2. fizikai eszközökkel, erőszakos eszközökkel,

6. Tanulságok, következtetések, alkalmazás napjainkra

A társadalmi átalakulás formái:

békés úton ( lásd Montenegro )

erőszakos eszközökkel önerőből ( lásd Horvátország)

erőszakos eszközökkel külső segítséggel
(lásd Koszovó, Kelet-Ukrajna, Krímfélsziget)

Jóllehet a 3 forradalom konkrét céljai eltérőek voltak, de az általános célok azonosak voltak, mert a társadalom átalakítására, a társadalmi rend megváltoztatására törekedtek, amelyek az egész társadalom vagy a társadalom egy részének valamilyen elégedetlensége révén fejlődtek ki, alakultak ki, törtek ki.

A társadalom természete, működése ma is ugyanaz, mint a múltban volt.. Ma is érvényes általános következtetéseket vonhatunk le a társadalmi átalakulások végrehajtására, kierőszakolásának lehetőségeire vonatkozóan.

A társadalmi átalakulás akkor vihető véghez, ha kialakult a kedvező történelmi helyzet, bekövetkeztek az ehhez szükséges gazdasági, politikai és társadalmi feltételek.

A 3 forradalom tanulmányozása után megállapítható, hogy vannak olyan következtetések,

amelyek igazak /érvényesek a társadalmi változásokra és a forradalmakra a jelenben ugyan úgy , mint a múltban is:

1. A forradalmi/társadalmi átalakuláshoz kell kedvező belpolitikai helyzet (feltételek):

- meggyengült államhatalom,

- gazdasági nehézségek, legyengült gazdaság,

- kedvezőtlen pénzügyi helyzet,

- államadósság felhalmozása, államháztartási mérleg hiánya,

- nagy nemzetközi hitelek

- nagy munkanélküliség

- fogyasztás visszaesése / hiánya,

- társadalmi támogatottság csökkenése, elveszítése

- belső szerveződés, politikai erőcentrum kialakulása.

2. A forradalmi/társadalmi átalakuláshoz kell kedvező külpolitikai helyzet:

- ne legyen a társadalmi átalakulással szemben ellenséges külső gazdasági, és/vagy politikai erő

/ hatalom /szövetség

- nemzetközi elismerés, támogatás elérése

- legitimitás elérése, megszerzése, azaz annak meggyőző bizonyítása nemzetközi szinten,
hogy az új társadalmi rend elismerésre méltó, hogy az új hatalom birtokosainak törvényes

joguk van/ lesz a hatalom gyakorlására

3. Minden mozgalomnak szüksége van ideológiára, ideológusra, vezéregyéniségre,

aki egységbe tömöríti a társadalmat, a mozgalmat.

4. A forradalom/ társadalmi átalakulás folyamata:

- Az államhatalommal szembeni ellenérzés megjelenése

- A hatalom támogatottságának csökkenése, megszűnése

- A politikai hatalom szerkezetének és reakcióinak változása

- Elégedetlenség, mozgolódás,

- Azonos érdekű társadalmi csoportok rétegek szövetkezése

- Ideológiai vezető csoport összeszerveződése,

- Követelések és ideológia kidolgozása, egységesítése

- Szervezettség megjelenése, társadalmi csoportok radikalizálódása

- Demonstrációk, tüntetések kialakulása,

- Radikalizálódás, aktivizálódás,

- Erőszakos megmozdulások iránti érzület kialakulása, terjedése a nép körében

- Kialakul a helyzet az erőszakos fizikai vagy fegyveres megmozdulásra, fegyveres konfliktusok

- Végbemegy a társadalmi átalakulás

- Nemzetközi elismerés megszerzése, legitimáció

Összegezve

Manapság Koszovó, a Krím félsziget és Kelet-Ukrajna különválása a legaktuálisabb és legtanulságosabb példa az európai kisebbségben élő népek számára, akik függetlenségükért küzdenek.

A skótok, katalánok, baszkok, oxitánok, korzikaiak, kurdok, stb esetében a koszovói albánokhoz hasonlóan egy kisebbségben élő nép küzd egyenjogúságáért, függetlenségéért a vezető/uralkodó többségi nép államhatalma ellen.

Európában manapság kedvezőek a kisebbségben élő népek különválásához szükséges belpolitikai feltételek, de nem látható pontosan, illetve csak valószínűsíthető, hogy nincsenek
meg a különváláshoz szükséges külpolitikai feltételek, mert ma a Világ, Európa változatlanságot akar, békét akar a XX. század világháborúi után.

Szerencsével, kivárással egyes kisebbségben élő népek elérhetik különválásukat,
önállósodásukat békés úton is. Erre példa Montenegro esete.

Koszovó és a Krím félsziget esetében nem ment egyedül a békés különválás, ez csak
erős külső támogatással történhetett meg, kedvező külpolitikai feltételek mellett.

Az a tanúlság, hogy szövetségeseket kell keresni a nemzetközi porondon politikusok, tudományos
és gazdasági szaktekintélyek, szervezetek, pártok, stb körében. A külső hatalmaknak tetsző nemzetközi vállalásokat, hűségnyilatkozatokat kell tenni pl. Eu egysége mellett, biztosítékokat kell adni a kiszámítható politizálásra vonatkozóan. El kell érni a külföldi hatalmak szimpátiáját, jóindulatát, bizalmát, támogatását és a társadalmi átalakulás legitimációját. Ehhez kifinomult politikai, diplomáciai munkára, nagy türelemre, kitartásra és sok időre van szükség.

Mindaddig fennáll ez a szorult helyzet, amíg az érintett majority nép nem lesz kegyvesztett az EU-ban és
a Világban illetve amíg a minority nép nem éri el a legitimációs küszöböt.